A Vinoéla blog ötlete már évek óta a fejemben volt, de mindig volt valamilyen aktuális munka, vagy plusz feladat, ami miatt csúszott a megvalósítása, azonban nagy nap a mai, mivel hosszú idő után végre útjára indítom a Vinoélát.
Miről fog szólni?
Rólam, rólad, az élethosszig tartó tanulásról és az életünkről.
A Vinoéla két fontos részből áll: blogposztokból és cikkekből.
A blogposztok teljesen szabadok: véleményt, érzéseket, benyomásokat tartalmaznak, míg a cikkekben azokat az alapelveket fogom követni, melyeket tanultam és szerkesztő-újságírói pályafutásom alapján tapasztaltam, illetve követendő példának tartok.
#dallam #jazz #hangszín #hang #pop #lélek #klasszikus #zene #csend #rumba #soul #népzene #világzene #funky #aszú #száraz #fehér #vörös #syrah #csoki #tokaj #furmint #rozé #kacsa #sajt #szőlő #jake #mopsz #kutya #állat #örökbefogadás #család #szőrősnyúlfül #férfiak #nők #emberek #életmód #pszichológia #szépség #egészség #testmozgás #életmódváltozás #kultúra #technológia #sorsok #filmek #munka #pénz
Ki vagyok én?
Ribáry Manuéla a nevem és a Metropolitan Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán tanultam kiváló újságíróktól, riporterektől. A rádiózás iránti rajongásom nagyon régre visszavezethető – már kisgyerekként is hangosan és lelkesen tudósítottam a képzelt közönségnek. Több, mint 5 év rádiós műsorvezetés után váltottam és az online újságírásban kerestem kihívásokat. A módszerek változtak, a szenvedély nem: még mindig örülök, ha hangot adhatok mások véleményének is.
A zene, a tánc és az irodalom mindig is fontos részei voltak az életemnek. 10 év zongoratanulás, 12 év kórusban éneklés pedig mind a mai napig meghatározza a zenéhez való viszonyomat. A munkámban a kíváncsiságom vezérel: nem félek a zárt ajtók mögé is benézni, ha valami érdekel. Szeretem minden ízében megtapasztalni a kultúrát: a hobbim a borok és a borászat kutatása. Azt hiszem, a kultúra is olyan, mint a bor,
Hamvas Béla szavaival:
„(…) társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák.”
Mi a célom?
Átadni azt a tudást, értéket, amivel rendelkezem és ezáltal egy közösséget építeni. Ha minden ember, csak egy hasznos mondatot, mosolyt, gondolatot, inspirációt magával tud vinni, akkor már boldog leszek.
Az újságírás, az írás az elmúlt évtizedben teljesen átalakult. A legtöbb ember nem tudja mi a különbség cikk, tudósítás, riport, blog, vlog vagy egy Facebook bejegyzés között. A hivatás, a minőség, az érték kihalófélben lévő “műfaj” és nem divat felelősséget vállalni azért, ami az emberek szeme elé kerül. Teljes szerkesztőségek, weboldalak működhetnek úgy (itthon és külföldön is), hogy fogalmunk sincsen, hogy kik írták azokat.
Olyannyira nagy a káosz ezen a téren, hogy nagyobb helyeken maga az újságíróknak is tartanak külön képzést arról, hogyan tudják felismerni a hamis weboldalakat, publikációkat, mivel a tartalom dzsungelében való eligazodás immár nekik is nehézséget okoz.
Ha körülnézünk a különböző online felületeken, jól látható, hogy szinte már mindenhol csak tartalmat gyártanak. Kattints, oszd meg, lájkolj, a többi már gyakorlatilag mindegy. Az Instagram felületén, mindenki reklámoz, árul valamit (tisztelet a kivételnek), a természetes és szép képek helyét átvették a mesterkélt, előre komponált “kattintások”, és 2020-ban már bőven rendelkezünk olyan telefonokkal, melyekkel mindez könnyedén megvalósítható. A közösségi média sötét oldaláról szól a Black Mirror Nosedive című része.
Amit a sorozat alkotói utópiának szántak, az már bőven az életünk része. A kérdés csupán az, hogy fel vagyunk minderre készülve? Nem hiszem, ezért is szeretnék az írásaimon keresztül iránytűt adni a kezetekbe.
Jó szórakozást!
Vinoéla
Utószó:
Köszönöm a szeretet, a szabadságot, a világra való nyitottságomat édesanyámnak a rátermettségét édesapámnak.
Hendrik Groen azt írja:
“Az igaz barát onnan ismerszik meg, hogy támogat, ha kell. Saját szempontjait félretéve”.
Szerencsés vagyok, hiszen ilyen barátok vesznek körül. Vinoéla pedig nem jöhetett volna létre Görög Márton és Tóth Enikő segítsége nélkül. Köszönöm.
Végül, de nem utolsó sorban végtelenül hálás vagyok a tanáraimnak, mentoraimnak, akik nélkül nem lennék az a sokszínű érdeklődésű újságíró és ember, aki vagyok.
Köszönöm:
- Alexander Brody
- Bánlaki D. Stella
- Benyhe István
- Bosnyák Magdi
- Brézai Zoltán
- Czifra Szilvia
- dr. Varga Mihály
- dr. Vasas Géza
- Élő Anita
- F. Tóth Tibor Benedek
- Gátay Tiborné
- Gyarmathy Beatrix
- Karvalits ivett
- Kóczián Péter
- Kukorrelly Endre
- Kövesdy Zsuzsanna
- Kőhalmi Ferenc
- Kurdi Mónika
- Lebhardt Olivér
- Lukácsi Béla
- Major Szilvia
- Mandics György
- Martin József
- Mucsányi Marianna
- Novotny Zoltán
- Pach Ferenc
- Papp-Váry Árpád
- Perjés Klára
- Péterfy Gergely
- Pogány György
- Prof. dr. Balázs Géza
- Puer Judit
- Rádi Antónia
- Szalóczy Pál
- Vajda Ildikó
- Vágvölgyi B. András
- Weisz Dávid
Bár egy átlagos európai ember ma egyetlen nap alatt annyi kommunikációs üzenettel találkozik, mint egy 16. századi ember egész életében, érdemes velem tartani.
